(és miért nem a te hibád)
December valahogy mindig kicsit… szétesik. Nem drámaian, csak úgy halkan, elegánsan csúszik ki a kezünkből: a gyerekek nyűgösebbek, a szülők fáradtabbak, a napok rövidebbek, a listák pedig hosszabbak. És ilyenkor mindig felmerül a kérdés: Miért pont december ilyen? Ki írta ezt a forgatókönyvet, és miért velünk próbálja ki először? A válasz egyszerű. És nagyon emberi.
A gyerekek decemberben nem lassulnak, hanem túlpörögnek
A gyerekek számára a december nem a csend hónapja, hanem a „mikor lesz már…?” hónapja.
A várakozás feszíti őket. Az iskolai programok feszítik őket. A csoportlégkör feszíti őket. A karácsonyi izgalom feszíti őket. A decemberi gyerek olyan, mint egy kabátzsebben megolvadt csoki: puha, ragad, és mindenhez hozzáér. Nem rossz, nem neveletlen. Egyszerűen túl van terhelve.
A szülők decemberben két életet élnek egyszerre
Van a hétköznapi élet: munka, bevásárlás, feladatok. És van a „karácsony-előkészítős”: ajándékok, egyeztetések, programok, logisztika. Más hónapokban ez külön-külön is sok. Decemberben egyszerre kell vinni mindkettőt. Nem csoda, ha a tizedik „Anya, hol a…?” kérdésnél az ember a saját telefonját sem találja.
A rokonok elvárásai összeérnek
Minden családnak van egy elképzelése arról, milyen a „normális karácsony”. És decemberben valahogy mindenkinek nagyon fontossá válik, hogy pont úgy legyen minden, „ahogy mindig is volt”.
Egy szülő ilyenkor három ember elvárásait próbálja összehangolni:
- a gyerekét,
- a saját szüleit,
- a saját energia-szintjét.
Általában kettőből kettő sikerül. A harmadik megsértődik.
A temperamentumok ilyenkor kiélesednek
A gyerekek temperamentuma nem változik meg decemberre. Csak láthatóbb lesz.
A szangvinikus pörög.
A kolerikus robban.
A melankolikus visszahúzódik.
A flegmatikus lelassul.
És mivel mindenki fáradtabb, minden jel erősebbnek hat.
Ezért van az, hogy decemberben ugyanaz a konfliktus, ami októberben még elsimult, most könnyen sírásba, ajtócsapkodásba vagy makacs hallgatásba fut. Nem azért, mert „rosszabb lett a gyerek”. Azért, mert a december mindent felerősít.
Nem hiba — jelzés
A decemberi káosz annak a jele, hogy:
- túl sok inger ér minket,
- túl sok elvárás feszít,
- és a gyerekeink is reagálnak — csak másképp, mint mi.
A jó hír? Decembert nem kell megoldani. Csak érteni. Mert amit megértünk, azt már nem személyes kudarcként éljük meg.
Ha szeretnél decembertől kicsit tisztábban látni…
Iratkozz fel a hírlevelemre — ott fog érkezni a karácsonyi Ünnepi Temperamentum Teszt is:
#szülőnavigátor #nevelésmásként #pedagógiaiszemlélet #szülősegítség