– és miért nem kell tökéletesnek lenni?
Decemberben minden szülőben felébred egy pici, halk (vagy kevésbé halk) hang: “Idén tényleg mindent szépen fogok csinálni.” Nem lesz kapkodás. Nem lesz vita. Nem lesz elfelejtett ünnepség, kifogyott csomagolópapír, hajnali ajándékkeresés. Nem leszünk fáradtak, türelmetlenek, szétesettek.
Spoiler: Dehogynem leszünk. És ettől még pontosan ugyanolyan jó szülők maradunk.
A december nem a békés szülők hónapja
Ennek az egésznek van egy nagyon egyszerű oka: Decemberben nem az vagy, aki lenni szeretnél, hanem az, aki éppen bírsz lenni. És ez a kettő ebben a hónapban gyakran ütközik.
A “jó szülő” decemberben valahogy így hangzik a fejekben:
- Legyek nyugodt.
- Legyek türelmes.
- Legyek figyelmes.
- Legyek jelen.
- Legyek kedves.
- Legyek szervezett.
- Legyek rugalmas.
- Legyek hálás.
- Legyek ötletes.
- Legyek… emberfeletti.
Ez olyan, mintha egy háromnapos túrára mennél, de egy Himalája-expedíció felszereléslistája szerint pakolnál. Közben meg elég lenne víz, cipő, és hogy végigérj a túrán. A decemberi szülőség pontosan ilyen.
A gyerekek sem “ugyanazok” decemberben
Ezt hajlamosak vagyunk kihagyni a képletből. A gyerekek ebben a hónapban izgatottabbak, érzékenyebbek, fáradékonyabbak, túlingereltek, több meglepetés és változás között mozognak, és folyamatosan várnak valamire. Miért várnánk tőlük ilyenkor tökéletes viselkedést? Leginkább azért, mert mi magunk szeretnénk tökéletesen működni, és titokban azt reméljük, hogy ha mi jól csináljuk, akkor ők is “jól fognak működni”.
Nem így van.
Ez nem egyenlet. Ez kapcsolat.
A jó szülő decemberben nem tökéletes — hanem rugalmas
A “jó szülő” decemberben nem úgy néz ki, mint Pinteresten. Nem is úgy, mint a kisregényekben vagy a karácsonyi filmekben.A jó szülő decemberben inkább olyan, aki tudja, hogy ma estére már nem maradt ereje — és ez nem hiba, aki megérzi, mikor kell elengedni a terveket, aki felismeri a gyerek túlterhelődését és aki ki meri mondani: most pihenünk, aki meri kisebbre venni a karácsonyt, és aki tudja, hogy a gyereknek nem tökéletes ünnep kell, hanem mi. A jó szülő decemberben nem azt kérdezi magától: “Hogy tudnék mindent megcsinálni?” hanem azt: “Mi az, amit ma biztosan nem rontok el, ha kevesebbet vállalok?”
A tökéletlenség biztonságot ad
Ez furcsán hangzik, de igaz: a gyerek nem abból tanul, hogy te tökéletes voltál. Abból tanul, hogy látta, hogyan jöttél vissza abból, hogy nem voltál az. Az ünnepek nem arra valók, hogy bizonyítsunk. Arra valók, hogy valami csendes, puha, lassú dolog visszatérjen közénk. És ezt nem a díszek, a nagytakarítás vagy a menü hozza el, hanem a jelenléted. Ahogy belépsz a szobába, ahogy leülsz mellé, ahogy meghallgatod, ahogy megöleled, és ahogy együtt nevettek egy apróságon. Ez a jó szülő decemberi szerepe. Minden más csak dísz.
És ha néha kiborulsz, túlreagálsz vagy elfáradsz? Csak annyi történik, hogy ember vagy. A gyerekek biztonságérzete nem a hibátlanságból épül. Hanem abból, hogy utána visszatérünk egymáshoz.
Ahogy közeledik az ünnep, egyre könnyebb elveszni a saját elvárásaink és a gyerekek hullámzó napjai között. Ha szeretnéd jobban érteni, miért működik másként minden gyerek decemberben, és hogyan lehet ebből egy kicsit nyugodtabb, kiszámíthatóbb hónapot csinálni, csatlakozz a Szülőnavigátor hírleveléhez.
Decemberben minden hétfőn küldök egy rövid összefoglalót, és karácsony előtt érkezik egy játékos temperamentumteszt, ami segít tisztábban látni, hogyan működik nálatok az ünnepi időszak.