Az új év elején mindenki egy kicsit jobb embernek érzi magát. Van, aki meditál, van, aki futni kezd, és van, aki listákat ír. Ilyenkor még hisszük, hogy a fogadalmak tartanak, a rendszerek működnek, és hogy idén tényleg más lesz. Spoiler: január első hétfőjén ez többnyire igaz.
A január azért hálás hónap, mert kipihenten érkezünk bele. Az év végi fáradtságot magunk mögött hagytuk, a karácsony már csak emlék, és még nem ért utol minket semmi. A gyerekeknél is ez látszik: meglepően jól viselkednek. Lelkesek. Haladnak. Nem felejtik el minden második nap a felszerelést. Ez az a pont, ahol a szülő elkezd gyanakodni: „ez most tényleg ilyen könnyű?”
A válasz az, hogy igen – most. Csak éppen nem ugyanúgy mindenkinek. Van gyerek, aki ilyenkor szárnyal. Gyors, céltudatos, szereti, hogy lehet haladni. Ő az, aki januárban már kész van a feladataival, és közli, hogy „ez nem is volt nehéz”. Szülőként ilyenkor erős önuralom kell ahhoz, hogy ne gondoljuk azt: na, akkor innentől ez az alap.
Van az a gyerek is, aki lelkes, csak közben mindent kommentál. Őt az év eleji pezsgés viszi előre: újra vannak emberek, sztorik, történések. Teljesít, csak közben beszél, mesél, elkalandozik, majd visszatér. Ha hagyjuk, működik. Ha állandóan gyorsítani akarjuk, akkor is – csak hangosabban.
Aztán ott vannak azok a gyerekek, akik már januárban komolyan veszik az egészet. Ők azok, akik előre gondolkodnak, számolnak, készülnek, javítanak. Gyakran ők szerzik meg a legjobb bizonyítványt, a legtöbb dicséretet, és közben szörnyen sokat dolgoznak. Kívülről mintagyerek, belülről folyamatos projektmenedzsment. Náluk a lelkesedés nem pörgés, hanem feszültség, csak szépen becsomagolva.
És persze vannak azok a gyerekek, akik januárban sem esnek túlzásba. Nem igazán lelkesek, nem pörögnek, de mennek a maguk tempójában. Ha kiszámítható a nap, ők is ott vannak, teszik a dolgukat, csak nem csinálnak belőle show-t. Ők azok, akik miatt a szülő időnként elbizonytalanodik: „most ez elég?” Igen. Ez pont elég.
Szülőként januárban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy most végre minden összeállt. A gyerek hajt, mi megyünk előre, a fogadalmak élnek, a napok telnek. És tudod mit? Nem kell rögtön elrontani ezt az érzést. Néha tényleg jól indul az év. Néha a lelkesedés nem túlzás, hanem erőforrás.
A tanév felének vége közeleg, ezt a naptár pontosan mutatja. De most még nem ott tartunk. Most még mindenki kisimultabb, mint decemberben. Januárban tehát teljesen rendben van lelkesnek lenni. Tervezni. Haladni.
Boldog új évet!
Ha hetente szeretnél összefoglalót kapni a cikkekről, és értesülni a kiadványokról, csatlakozz a Szülőnavigátor hírleveléhez!