Egy szülői est elején történt. Pár perc volt még a kezdésig, amikor gyülekezünk, mindenki keresi a helyét, próbál átállni fejben. Időkitöltésként feltettem egy könnyű kérdést. Nem szakmait, nem nevelésit, nem számonkérőt. Azt kérdeztem, miért ejtik sokan rosszul az egyik angol szót. Nyelvi kíváncsiság volt, semmi több. Később derült ki, hogy többen cseszegetésnek élték meg.
Ez különösen tanulságos volt, mert egy szülői est eleve nem semleges terep. Ide nem üres lappal érkezünk. Mindenki hozza magával a gyerekét, az aznapi konfliktusokat, a bizonytalanságait, a kérdéseit – és néha a fáradtságát is. Egy ilyen helyzetben egy ártatlan mondat is mást jelenthet, mint ahogy elhangzik. Nem a kérdés volt a probléma, hanem a pillanat.
A temperamentumok nem olyan téma, ami jól működik ilyen sűrített helyzetekben. Nem azért, mert kényes, hanem mert nagyon-nagyon személyes. Minden szülő máshol érintett benne, máshol feszül rá, és máshol érzi magát megszólítva. Egy előadás viszont szükségszerűen gyors, tömör és általános. Pont az ellenkezője annak, amire ez a gondolkodásmód épül.
Egy előadás – legyen akár szülői est, akár nagyobb esemény – mindig egy tempót diktál. Egy irányba halad, egy hangsúllyal, egy értelmezési kerettel. Aki máshol tart, annak vagy gyorsítania kell, vagy lemarad. A temperamentumok megértése viszont nem így működik. Ott megállások vannak, visszatérések, késleltetett felismerések.
Van egy nagyon praktikus oldala is ennek. Egy előadás akár online, akár élőben már önmagában egy extra alkalom. Időpont, szervezés, jelenlét. Sok szülő ilyenkor nem befogadni szeretne, hanem túlélni az estét. Én nem szeretnék még egy olyan helyzetet teremteni, ahol „jól kell figyelni”, „érteni kell”, „jegyzetelni kellene”.
A könyv ezzel szemben nem kér időpontot. Nem vár jelenlétet. Ott van, amikor szükség van rá. Lehet lapozni, visszatérni, félretenni. Lehet benne magunkra ismerni úgy, hogy közben nem ül mellettünk senki. A fontos lapokat ki lehet nyomtatni. Megjegyzéseket, jegyzeteket fűzni a gondolatokhoz.
A szülői estes félreértés nem elvette a kedvem az élő beszédtől, hanem megerősített abban, amit eddig is gondoltam. Nem minden téma való minden helyzetbe. És nem minden fontos gondolat igényel mikrofont.
A temperamentumok nem előadást kér, hanem teret. Nem egyszeri alkalmat, hanem időt. Nem azt, hogy mindenki ugyanazt hallja ki belőle, hanem azt, hogy mindenki azt találja meg benne, amihez éppen kapcsolódni tud.
Ezért nem lesz belőle előadás. Sem szülői találkozón, sem facebook élőben, sem zoomon. Mert ennél a témánál a forma nem mellékes – hanem a lényeg része.
Ha hetente szeretnél összefoglalót kapni a cikkekről, és értesülni a kiadványokról, csatlakozz a Szülőnavigátor hírleveléhez!