A garázsomban nem csak a múlt fekszik. A jövő is.
A múlt nagy részét már elengedtem. A Burdákat, a Lakáskultúrát, az egyetemi-, főiskolai jegyzeteket – mindazt, ami egy-egy korszakomat jelentette, de már nem szolgál. Ezeken túl vagyok. Már nem szeretnék úgy élni, mint amikor ezeket a könyveket olvastam, ezekből a jegyzetekből tanultam, ezeket a dolgokat használtam. Nem fájt, inkább felszabadító volt. És talán pont ezért érdekes, hogy a garázs még mindig tele van.
Mert ami most ott van, az már nem emlék. Hanem lehetőség.
Ott van két doboznyi kész takaró, és ennél is több, elkészítésre váró. Anyagok egy nagyívű tervhez. Céges álmok. Nagyszülői vágyak – miközben a gyerekem most lett tizenhárom. Ha nagyon őszinte akarok lenni, a garázsban a következő két harmadnyi életem kezdetei hevernek. Nem szimbolikusan, hanem konkrétan: dobozokban, zsákokban, polcokon.
Két éve lomtalanítok. És még mindig tele van. Mert már nem csak elpakolok, hanem mérlegelek. Nem csak kidobok, hanem kérdezek. Mi maradjon, mert még dolga van velem? És mi az, amit már nem nekem kell tovább cipelnem?
A szülőség nagyon sok tekintetben hasonlít a lomtalanításra. Ahogy telik az idő, más-más igényeit kell a gyerekünknek kielégíteni. Ami tíz éve a legfontosabb feladat volt, ma már teljesen felesleges. Most lett kamasz a gyerekem. És innentől már nem működik minden ugyanúgy, mint eddig. A nevelés folyamatos mérlegeléssé válik: mi az, ami még szolgál, mi az, amit ideje elhagyni és mi az, amit újra elő kell venni a repertoárból.
Ahogy a tárgyaknál, úgy a szülőségben sem az a kérdés, hogy mennyi van belőle. Hanem az, hogy mit miért tartok meg. Egy szabályt. Egy szokást. Egy mondatot. Egy reakciót. És azt is, hogy mi az, amit eddig jól szolgált, de most már inkább csak foglalja a helyet.
A garázs még mindig tele van. De közben egyre világosabb, hogy nem rendet rakok, hanem irányt keresek. Nem lezárok egy korszakot, hanem megpróbálom érteni, hogyan lehet ebből a sok „volt” és „lesz” között élhető „most”. Talán ezért nem zavar, hogy tele van: mert ami ott van, az nem csak múlt, hanem jövő is. A most, a jelen pedig nincs a garázsban!
Ha hetente szeretnél összefoglalót kapni a cikkekről, és értesülni a készülő kiadványokról, csatlakozz a Szülőnavigátor hírleveléhez!