A március idén nem vacillált. Egyik héten még téli kabát kell, a másikon már póló is elég, napsütés, elolvadt a hó, előbújnak a növények. A világ átbillent. Nem lassan, nem óvatosan, hanem határozottan.
A felnőttek gyakran azt hiszik, hogy a gyerekek ilyenkor „fel vannak dobódva” vagy „szétesnek”. Valójában csak máshol van a súlypontjuk. Ami télen bent tartotta őket, az most kint van. A mozgás, a tér, a levegő nem jutalom, hanem alapállapot. Ettől még az iskola nem szűnik meg, a tanulás nem válik feleslegessé – de már nem ez az egyetlen szervezőerő.
Ezért fontos látni, hogy március az utolsó olyan hónap, amikor az iskolai ritmus még valóban tartható. Áprilisban ünnepek és szünetek törik meg a heteket. Májusban megérkezik a meleg, a kirándulások, a kifelé élés. Júniusban pedig a tanulás már nem cél, legfeljebb lezárás. Március még munkaidő. Nem azért, mert „kell”, hanem mert most van itt az ideje.
A gyerekek ezt nem így gondolják végig, de élnek benne. Kint vannak, amikor lehet, és bent vannak, amikor kell. A kettő közti váltás azonban nem megy magától. Itt jön be a felnőtt szerepe. Nem magyarázni kell, nem lelkesíteni, nem visszafogni. Rendet kell tartani az időben.
Márciusban a temperamentumok különösen jól látszanak. A kolerikus gyerek ilyenkor szinte robban. Menne, csinálná, kipróbálná, nehezen viseli a várakozást és a hosszan tartó bentléteket. Nem azért, mert nincs fegyelme, hanem mert a külvilág hívása most erősebb, mint máskor. Ha nincs napirendi keret, gyorsan méregbe gurul, ha viszont van, meglepően sokat tud teljesíteni.
A szangvinikus gyerek márciusban szárnyal. Minden érdekli, mindenre reagál, mindenhol ott lenne. Könnyű vele sodródni, de nehéz megtartani. Ha nincs világos ritmus a kintlét és a tanulás között, akkor sem rosszalkodik, csak egyszerűen eltűnik a figyelme.
A melankolikus gyerek számára ez az időszak gyakran fárasztóbb. A hirtelen sok inger, a zajosabb terek, a felgyorsuló környezet hamar kimeríti. Ő ilyenkor csendesebb lehet, visszahúzódóbb, vagy éppen érzékenyebb. Neki különösen fontos, hogy a kintlét után legyen nyugodt, rendezett bentlét, ahol újra összeszedheti magát.
A flegmatikus gyerek sokszor még a téli tempóban maradna. Nem kapja el azonnal a lendület, nem sürgeti semmi, miközben körülötte mindenki gyorsít. Ha ilyenkor túl nagy elvárásokkal találkozik, bezár, ha viszont hagyják a saját ritmusában átbillenni, megbízhatóan követi a napirendet.
Ezért márciusban sem az általános megoldások működnek, hanem a finomhangolás. Ugyanaz a napirend másképp hat különböző gyerekekre, de a váltások mindegyiküknek segítenek. A szabad levegő ilyenkor nem jutalom, hanem alapfeltétel. Nem azért kell kimenni, mert „jót tesz”, hanem mert nélküle bent nem lehet figyelni. Ugyanakkor a tanulás sem tolható el teljesen. Ez az utolsó hónap, amikor még érdemes tartani az iskolai ritmust. Áprilisban már ünnepek és szünetek szabdalják a heteket, májusban a meleg és a kirándulások viszik el a hangsúlyt, júniusban pedig már lezárunk, nem építünk.
A jó márciusi napirend tehát nem engedékenyebb és nem szigorúbb, hanem tudatosabb. Előbb kintlét, mozgás, levegő, aztán bentlét és feladat. Nem hosszú időkre, nem erőltetve, hanem következetesen. A váltásokat nem a gyerek tartja, hanem a felnőtt!
Az étkezés is ehhez igazodik. Ilyenkor nem reformokra van szükség, hanem egyszerűségre. Márciusban nem ízlésről és nem „kívánásról” szól, hanem védelemről. A hirtelen jött meleg csalóka: nappal pulcsis, pólós idő van, reggel és este viszont még hűvös, a gyerekek pedig egész nap kint lennének. Ilyenkor különösen könnyű megfázni, legyengülni, egyik napról a másikra lebetegedni. Ez az az időszak, amikor a szervezetnek szüksége van a vitaminokra, akkor is, ha ezt a gyerek nem jelzi.
Nem reformokra van ilyenkor szükség, hanem következetességre. Olyan alapokra, amelyek megtartják az immunrendszert: rendszeres, rendes étkezésre, friss zöldségekre, savanyúságokra, csírákra, gyümölcsre, és arra, hogy ne maradjanak ki étkezések csak azért, mert „jó az idő” és menni kell. A meleg nem jelenti azt, hogy a test már készen van a nyárra. Március átmenet, és az átmenetekben a hiányok gyorsabban megmutatkoznak.
A gyakorlatban ez leginkább az uzsonnán bukik el. Márciusban a gyerekek nem akarnak leülni enni, mennének tovább játszani, kirándulni, kint maradni. Ezért az uzsonnának ilyenkor nem „étkezésnek” kell lennie, hanem falatoknak, amelyekkel nem állítjuk meg a lendületet, mégis adunk valamit a szervezetnek.
Jól működnek azok a megoldások, amelyek kézbe vehetők és gyorsan elfogynak: vajas vagy sajtos kenyér zöldséggel, főtt tojás, almával vagy más gyümölccsel kiegészítve, egy marék dió, mogyoró, magvak, esetleg joghurt vagy túró, ha azt elfogadja a gyerek. Nem kell bonyolítani, nem kell „uzsonnás dobozt” varázsolni – az a fontos, hogy ne maradjon ki.
A vitaminpótlás ilyenkor nem külön projekt, hanem apró döntések sora. Egy kis savanyúság a szendvics mellé, csíra a kenyérre, paprika vagy retek kézbe adva, gyümölcs, amit el lehet vinni a kabátzsebben. Nem az számít, hogy „egészséges-e”, hanem hogy megeszi-e. Márciusban a tökéletes megoldások helyett a működő megoldások számítanak.
Hasznos az is, ha az uzsonna időben kapcsolódik a kintlétből a bentlétbe. Nem akkor kínáljuk, amikor már teljesen belefeledkezett a játékba, de nem is túl korán. Egy rövid megállás, pár falat, aztán vagy vissza lehet menni még egy körre, vagy könnyebb átvezetni a tanuláshoz. Ez nem fegyelmezés, hanem átmenet.
A felnőtt itt sem erőltet, hanem jelen van. Az uzsonna nem alku, nem jutalom, nem feltétel. Egyszerűen része a napnak, ahogy a cipőlevétel vagy a kézmosás. Nem vitát kell nyerni, nem meggyőzni, hanem biztosítani azt, amire most szükség van. A vitaminbevitel nem hangulat kérdése, hanem megelőzés. Ha ezt most komolyan vesszük, sokkal kevesebb betegség szakítja meg azt az utolsó időszakot, amikor még lehet tanulni és ritmusban maradni.
Március tehát nem a lazítás és nem a hajtás hónapja. Hanem egy rövid, fontos időszak, amikor még lehet dolgozni, még lehet tanulni, miközben a világ már teljesen kifelé hív. A temperamentum megmutatja, kinek mire van szüksége, a napirend pedig megtartja azt, ami hamarosan úgyis elmozdul.
A világ megmozdult. A kérdés az, hogy mi tudjuk-e tartani vele a lépést.
Hírlevél
Ha szeretnél értesülni az új írásokról, a hírlevélben hetente egyszer összegzem őket.
Támogatás
Ez a blog független tartalom.Ha fontosnak érzed ezt a szemléletet, a lap tetején található Gift gombra kattintva közvetlenül is támogathatod – akár pár száz forinttal is.
Könyv
A gyerekek működéséről, a személyiségekről, a mindennapi nevelésről és az életmódról összefüggéseiben írok az A temperamentumok című könyvben.