– zsákban hozzák a meleget
A régi mondás szerint március közepén három névnap hozza el a tavasz fordulópontját. Sándor, József és Benedek „zsákban hozzák a meleget”. A kép játékos: mintha három vándor érkezne a faluba, vállukon a zsákkal, benne a napsütéssel, a madárdallal és a rügyező fákkal.
A népi mondás mögött azonban valódi tapasztalat állt. A paraszti világban az emberek figyelték a természetet: mikor indul a vetés, mikor olvad fel a föld, mikor térnek vissza a madarak. Március közepe sokszor valóban a tavasz első biztos jele volt.
Ma viszont egyre többször tapasztaljuk, hogy a természet ritmusa megváltozik. Hirtelen melegek, késői fagyok, szélsőséges időjárás jelenik meg. A klímaváltozás már nem elmélet, hanem mindennapi tapasztalat.
Ez a változás sok gyerekben – és sok felnőttben is – szorongást kelt. Hallanak az olvadó jégsapkáról, az erdőtüzekről, a szélsőséges időjárásról. A kérdés ilyenkor nem az, hogy elhallgassuk-e a problémát, hanem az, hogyan beszéljünk róla úgy, hogy a gyerekekben ne félelem, hanem cselekvőképesség szülessen.
Ebben a temperamentumok között nagy különbségek vannak.
A kolerikus gyerek számára a cselekvés a legfontosabb. Ha csak a veszélyről hall, könnyen düh vagy tehetetlenség alakul ki benne. Ha viszont feladatot kap – fát ültet, kertet gondoz, részt vesz egy közösségi akcióban –, akkor a benne lévő erő valódi felelősséggé válhat.
A szangvinikus gyerek számára a közösség a kulcs. Ő akkor érzi, hogy számít, ha másokkal együtt tehet valamit. Egy közös faültetés, kertészkedés vagy közösségi program számára nemcsak környezetvédelem, hanem élmény is.
A melankolikus gyerek érzékenyen reagál a világ problémáira. Őt könnyen megrendítheti a klímaváltozás gondolata. Számára fontos, hogy lássa: a világ nem csak romlik, hanem sok ember dolgozik a megoldásokon is. A tudás, a megértés és a gondoskodás érzése segít neki egyensúlyban maradni.
A flegmatikus gyerek számára a legfontosabb a biztonság és a stabilitás. Ha a változásokról beszélünk, fontos hangsúlyozni: a világban sok minden működik továbbra is, és a mindennapi apró lépéseknek is van jelentősége.
A környezetvédelem valójában ezekből az apró lépésekből áll. Abból, hogy figyelünk a közvetlen környezetünkre. Hogy lehetőség szerint helyben élünk és vásárolunk. Hogy csökkentjük a felesleges fogyasztást. Hogy fákat ültetünk, kertet gondozunk, vagy egyszerűen többet járunk gyalog.
Az olyan kezdeményezések, mint a „15 perces város”, a „live locally” szemlélet vagy a faültető mozgalmak mind ugyanarra emlékeztetnek: a környezetvédelem nem valahol messze kezdődik, hanem ott, ahol élünk.
És talán ez a legfontosabb üzenet a gyerekek számára is. A jövő nem egy távoli, félelmetes történet. A jövő azokból a döntésekből áll össze, amelyeket nap mint nap meghozunk.
Lehet, hogy ma már nem három vándor hozza zsákban a meleget. De a tavasz még mindig minden évben megérkezik. És rajtunk is múlik, milyen világba érkeznek majd a gyerekeink.
Hírlevél
Ha szeretnél értesülni az új írásokról, a hírlevélben hetente egyszer összegzem őket.
Támogatás
Ez a blog független tartalom.Ha fontosnak érzed ezt a szemléletet, a lap tetején található Gift gombra kattintva közvetlenül is támogathatod – akár pár száz forinttal is.
Könyv
A gyerekek működéséről, a személyiségekről, a mindennapi nevelésről és az életmódról összefüggéseiben írok az A temperamentumok című könyvben.